Megint egy ével öregebbek

2013. november 16. A 11. számú szent Imre cserkész csapatunknak nagy napja volt. E napon töltötte be a 22.-ik szülinapját. 22 év alatt a csapatunkban voltak pillanatai amikor kérdéses volt a csapat további működése a kevés cserkész véget. De melyik csapatban ez nem volt így?

 De most azt lehetne mondani, hogy a csapatunk az egyik csúcspontján ál. Ennek az eredményét láthatni azon, hogy több mind 45 cserkész, kiscserkész és cserkész jelölt vett részt az ünnepségen. Ünnepségünkön meglátogatott minket egy öreg cserkész testvér is, aki a csapat alakítónk Mons. Paxy László mellet volt a kezdeteknél.

 De ez a időpont, 8 cserkészünknek egy felejthetetlen élmény is egyaránt. Hegy Súri Trópusi Koala őrs tagjai letették a cserkész fogadalmukat és megkapták a várva várt zöld nyakkendőt. E szép ceremónia után, ami a plébánia udvaron volt, átvonultunk a kultúrházba, ahol a gyerekekre várt izgalmas délután.

Először népi játékokat játszottunk velük, persze hogy ez nem volt a révész legény de olyan kevésbé puszilkodók. Voltak staféta játékok (cseresznye evés, akadály pálya nagy méretű ruhákban), videó vetítések, vacsora, szentmise, desszert.

 Amit még szeretnék kiemelni az a videók közül a Trópusi Koala őrsnek a pályázat nyerő videója. Ezt a pályázatott a Budapesti cserkész csapat hirdette ki, az alakítójuknak 100-ik születésnapja alkalmából.

 Oros Lacus


Pályázati videó: http://www.youtube.com/watch?v=R_E5UeshANg
Az összes kép: itt

Mindenszentek ünnepe nem Halloween

2013 október 31. Egyházfán összejöttek a cserkészek, egy összekovácsoló átalváson. Vezetők már 1,5 órával korábban megérkeztek, hogy előkészítsék a termeket arra, hogy a gyerekek biztonságosan tudjanak mulatni.

Érkezés 16:30-ra volt meghirdetve, de már 10 perccel hamarabb megérkeztek az első buzgó kiscserkészek. Programot egy Szentmisével kezdtük. Kisfiúk elmentek ministrálni és a lányok pedig felolvasták az olvasmányokat. Én is elmentem ministrálni, hogy példát mutassak a cserkészeimnek.

Mise után lementünk a pasztorációs központba ahol egy jót játszottunk, miközben Gita néni elkészítette a finom vacsorát. Vacsorára tészta volt bolognai mártással és sajttal, vagy az édes szájúaknak kakaóval. Nagyon nagy keletje volt, mivel hogy, nem maradt semmi maradék az állatoknak.

Kaja után gyorsan összerakodtunk, és előkészítettük a film vetítésre a dolgokat. „Shaun the Sheep” nevű mesét néztünk, ami a gyerekeknek nagyon tetszett. Sokat kacagtak rajta és minden epizód után kérték a másikat. Miközben mi mesét néztünk a konyhában nagy műveletek folytak. Kellet egy nagy fazék, piskóta, 3-4 liter tej, kakaó és pudingpor. Ha ezeket szépen összekeveri az ember akkor megkapja a legjobb desszertet a világon, csokis pudingot piskótával, ham.

Ez a pudingos dolgot egészen a rohampály után akartuk végrehajtani, de már a legkisebbek nagyon álmosak voltak, és ezek igények végett megváltoztattuk a programunkat. Amikor a puding eltűnt, összeszedtük a cuccainkat és átmentünk a Kultúrházba, ahol a kifűtött helységek vártak. Gyerekeket szétosztottuk a helységekben, pizsamát húztunk fel, és hurrá alvás.

A tizenéves gyerekeknek egy éjszakai rémisztő temető látogatást csináltunk. Én nem tudom mit csináltak pontosan ott mert maradtam vigyázni a kicsikre. Éjfél után pár perccel megérkeztek, és elaludt az egész banda.

Reggel 6 óra táján már a kicsik csiripeltek és ez azt jelenti, hogy hahó társaság ideje felébredni. Fel is ébredtem. Gyerekekkel csendben átmentünk a szobába ahol a vezetők aludtak. Mikor belépett az utolsó hangosan elkezdtük énekelni a gyerekek kedvenc ébresztőjét: „Pál, Kata, Péter jó reggelt”.

Mindenki kimászott a hálózsákjából, felöltözött és hajrá a reggeli torna. Torna után összepakolás, és reggeli. Az egész akciót Mindenszentek ünnepi miséjével zártuk. Mise után fel mentünk a cuccokért és ügyesen haza, mert 15 –kor egy másik cserkész megmozdulásunk van a temetőben ahol az új sírok megszentelése lesz. 

Lacus

Képek

Így születik a százlábú

2013, október 26. (szombat) Egyházfán nagy méretű bogarak jelentek meg. De ezek nem voltak olyan akármilyen bogarak. Testük kör alakú, vékony, színes kabáttal. Kabát alól kilátszódott fényes fény visszaverő lila testük. Lábukon egy színes csizma és hosszú sok körből összerakott alkat. Nagyon veszélyes lények voltak, mert a kabát alól egy kisgyerek arca látszódott. Talán megették őket? Hiszen ez egy gyermekevő százlábú.

Nem, félelemre nem volt semmi ok, ezeket a fura lényeket az Egyházfai kiscserkészek készítették el.  Először kivágták a százlábú kabátját, amit ügyesen ráragasztottak. Ha a kabát már fen volt, papírból kivágták a csizmát és felhúzták a lábára. Amikor mindenki elkészült, összeraktuk a testét, és majd elkészítjük a fejét is. Az egyes testrészekbe belekerülnek a gyerekek fényképei, és megvan a legcsodálatosabb százlábú a világon.

Ilyen fárasztó munka után a kiscserkészeknek egy másik feladatot kellet megoldaniuk. Ez az étel szerzés volt. Szétosztottuk őket két csoportra. Leültettük őket egymás mellé és a láncriadós játékot játszottuk. De ez a játék nem a pontokra ment ki, hanem arra, hogy ki kap kaját, és ki nem. Az a csoport kapott egy darabka kaját, amely elsőnek kapta el a nyakkendőt a lánc végen.

Nagy örömünkre ezen a cserkészen részt vett az Ervin is, akit már nagyon régen láttunk magunk között. És kihasználva ezt az alkalmat, Ervin tanított nekünk egy szép dalt a csiga bigáról, akinek eléget a háza.  Gyerekek nagyon élvezték, mert az ütemet ki kellet „dobolni” az asztalon.

Lacus

Képek

Sohaország

Egyházfa, 2013. augusztus 2. – 6.

Két nappal a tábor kezdete előtt kiment nyolc cserkész vezető, hogy minden lehetőt és lehetetlent megtegyen azért, hogy az erdészház melletti közönséges helyet átvarázsolják egy felejthetetlen élménydús otthonná.  Az elkészített helyszínt Sohaország ként nevezték el, ami Pán Péter az eltűnt fiúk és Csingilingel otthona volt.

Ahogy már talán rájöttetek a keretmesénk a Pán Péteren alapult. Az első napon Pán Péter Csingilingel közösen várta a gyerekek majd vezette be a Sohaországba. Ahhoz, hogy bemehessenek egy eltűnt fiúhoz kellet tartozniuk. A nagy lányok Ravasz őrsbe (5 cserkész) tartoztak Szakáll Andy vezetése alatt. A nagy fiúk Bocsi őrs (6 cserkész) voltak, akiket Oroš Dávid vezette. Kislányok a Szakáll Moncsi (6 cserkész) vezetése alatt az Ikrek voltak. Oroš Lacus a kis Fújka őrs (6 cserkész) tagja volt, ahol kisfiúk voltak.

Program élményekkel teli volt. Esti tábortüzek, délutáni locsolkodások, őrsi élet, ami alatt az őrsi naplókat rajzolták a gyerekek. Ezek a programpontok mindennaposak voltak. Extra programpontok a szentmise, egyházfai wellness fürdőzés, állatkert látogatása, mese erdő, kép háború volt. Ami mindenképp megemlítésre szorul az a vasárnapi tábortűz volt.

Vasárnapi tábortűz Bibliai tűz volt gitár kíséretével. Ahogy olvassátok nem egy klasszikus tűz volt, szokatlan módszerrel is gyújtottuk meg a tábortüzünket. „ Isten nyila” segítségével lobbant fel. Tábortűzi jelenetek elkezdése előtt 7 kiscserkészt „avattunk” fel . Ez volt az a pillanat, amely egy cserkész őrsvezető munkájának az egyik métapontja.

A tábor legjobban működő része a konyha volt. Konyhán mindig valami finomság  várt minket, melyet Gita néni és Márti néni készítettek fáradatlanul nekünk.

Tábor záró ceremónia részében kiértékeltük az őrsöket. Megköszöntük részvételüket és segítségüket a szervezőknek, segédeknek egy kis ajándékkal. Az ajándék egy fütyülős chupa chupsos nyalóka volt.
Gyerekek távozása után, még összetakarítottunk és mi is haza mentünk pihenni.

Lacus

Képek 

Szakterminológia, avagy Hogy használjuk?

Különös és egyedi helyzet ez a mienk. Szlovákián élünk, az SZMCS tagja vagyunk. Gyerekekkel foglalkozunk. Miért is olyan fontos ez? Kezdjük rögtön az elején. A csaptunk megalakulása óta mindig is voltak „szlovák” tagjaink. Hogy miért az idézőjelek? Egyszerű! Mégha szlovák iskolába is jártak, magyarul többnyire tudtak, ígyhát nem volt olyan nagy a gond: az őrsi foglalkozások nyelve egyértelműen magyar volt. Nem volt szükség a szülőkkel sem más nyelven kommunikálni.

Mi a helyzet most? Egyre több olyan gyerkőc jár az őrsi gyűlésekre, aki nem tud magyarul. Néha az egyik szülő szlovák, néha mindkettő. Mit lehet tenni ilyen esetben? Azt mondani, hogy nem jöhet a gyerek? Nem! Ez nem megoldás. Igaz, hogy az őrsvezetőnek kimondottan nehéz a helyzete ilyen esetben. Kétnyelvű őrsit tartani – gondoljunk csak bele!

A másik kérdés a kommunikáció a szülőkkel. Ez akkor fontos, ha kiscserkészeink vannak, sőt kiscserkész jelöltjeink – és igen, Egyházfán pont ez a helyzet!

Itt is vagyunk, elértünk a cikk fő témájához! Hogyan írni rólunk, az SZMCS tagjairól szlovákul. Egy elég heves diskurzus indult a csapatunkon beül erről. Kik is az őrsvezetők szlovákul. Felmerült az „animátor” fogalma. Én ezt egyértelműen elutasítottam. Nem vagyunk mi, őrsvezetők animátorok!!! Kerestem a neten különféle értelmezéseit ennek a szónak. Bevallom, egy se tükrözte a mi munkánkat. (mégha egyes értelmezések tényleg szépek – mély lelki jelleggel)

Most őszintén, kedves olvasó, hogyan neveznéd meg az őrsvezetőt szlovákul. „Skautský vedúci”? Ez talán még érthető is, de mégse ugyanaz! Én más megoldást kerestem, mégpedig egyenesen a szlovák cserkésztestvéreink oldalain. Megkerestem, ők hogyan nevezik a vezetőiket. Találtam is egy kifejezést rá „družinový radca”. „Fú milyen szókapcsolat ez?” „Életemben nem hallottam.” „Nem is érteném, hogy mit jelent, ha nem néztem volna utána.” Ezeket és ehhez hasonló reakciókat hallottam, miután előálltam az előbb említett kifejezéssel. „Most komolyan ezt használjuk?” Igen! Nem kézenfekvő? Ha a szlovák cserkészek körében létezik szó rá, hát akkor így kell használni. Itt a lehetőség, hogy erről mindenki elgondolkodjon és megossza a véleményét másokkal is…

Mónika

1. Körzeti Liliom Kupa

Április 20-án 5 cserkészcsapat gyűlt össze a hegysúri focipályán, ahol az Egyházfai 11. sz. Szent Imre cserkészcsapat megszervezte az 1. Körzeti Liliom Kupát. Az egész akció Spárta szellemében zajlott.
A regisztráció után összehívta Leonidasz király a csapatokat és Orákulum sorsolással eldöntötte, hogy ki kivel fog játszani. Két kategóriában folytak a mérkőzések. Az első a Harcostanonc kategória volt, másik pedig a Harcos kategória. Ezek a csapatok játszottak:

•  Hracostanonc – Csenke, Fél és Egyházfa
•  Harcos – Bős 1, Bős 2, Nyékvárkony és Egyházfa

Résztvevők

Elkezdődött a harc. A csapatok felváltva játszottak – egyszer az egyik kategória játékosai, másszor pedig a másik kategória játékosai. A játszmák közben elkészült a gulyás, és volt még sok-sok sütemény is melyet a résztvevők hoztak.
Miután a csapatok lejátszották az összes játszmát, eljött az idő a nagy döntőre mindkét kategóriában. Először a Harcostanonc kategóriából Csenke és Egyházfa csapatai vívták a döntő mérkőzést, utánuk pedig a Harcos kategória következett, melyben Nyékvárkony és Egyházfa csapatai küzdöttek meg egymással. A meccsek közben a bíró minden egyes góladó játékos nevét feljegyezte, ami szerint kiderült a gólkirály kiléte is.
A végeredmény a következő lett:

•  Harcostanonc
•  1. hely – Csenke
•  2. hely – Egyházfa
•  3. hely – Fél
•  Gólkirály – Kevesda Kevin (Csenke)
•  Harcos
•  1. hely – Nyékvárkony
•  2. hely – Egyházfa
•  3. hely –Bős 1
•  4. hely – Bős 2
•  Gólkirály – Herdics Balázs (Nyékvárkony)

A győztes csapatok megszerezték a vándorkupát és bekerültek Leonidasz király seregébe. Még egyszer gratulálunk!


Siskó

Az összes képet itt tekinthetitek meg: https://plus.google.com/photos/102366263272991735532/albums/5870484292386175377
https://picasaweb.google.com/100028084104329863715/DropBox

Már negyedik alkalommal együtt

2013. február 16-án már negyedszer látogattuk meg csenkei barátainkat. Délutáni 5 óra körül találkoztunk a hegysúri cserkészotthon előtt, ahol beszálltunk az autókba, és elindultunk. Az út nem tartott sokáig. Ahogy megérkeztünk, már vártak minket a haverok, cserkésztestvérek. Bementünk, leültünk és várakoztunk, míg el nem kezdődött a program. Pár percen belül megérkezett Jani Szakival indiánoknak beöltözve. Három csoportra, színek szerint osztottak szét minket (fekete, zöld és piros). Ahogy szét voltunk osztva, elénk tettek temperafestéket, hogy fessünk az arcunkra csíkokat, csoportunk színe szerint. Ezután úgy nézhettünk ki, mint az indiánok, akik harcba készülnek. Három állomáson cserélkeztünk forgószínpad-szerűen. A fekete csoport tagjai az első állomáson karkötőket és indián fejpántokat készítettek, közben a zöld csoport tagjai közben meneteltek, mint az indiánok, a piros csoport tagjai pedig tüzet raktak. Mikor már mindegyik csoport volt mindegyik állomáson, meglátogattak bősi cserkésztestvéreink.

 Ezután hoztak papírokat dalszövegekkel és a gitár mellett daloltunk. Dalolás után, kiosontunk és egy kicsit hócsatáztunk. Amikor Jani észrevette, hogy kint vagyunk az engedélyük nélkül, kifutott és figyelmeztetett minket, hogy ezt nem lett volna szabad. De már mindegy volt. Próbálkoztunk tüzet gyújtatni, de sikertelenül. Amikor bementünk, Jani Szakival kemény gondolkozás után elénk álltak egy játékkal, úgy hívtak, hogy „Visíts malacka, visíts!”. A lényeg az volt, hogy egyvalaki bekötött szemmel beállt a kör közepére és bepörgettük. Neki az volt a feladata, hogy ráüljön valakinek a lábára és felhívja őt ezekkel a szavakkal: „Visíts malacka, visíts!” Ekkor az, akinek a lábára ült, visítania kellett. Ez alapján el kellett a bentlévő játékosnak találnia, hogy ki az.
A játék után elbúcsúztunk, és elindultunk hazafele. Fél kilenckor már mindenki épségben otthon volt. Nagyon jól éreztük magunkat, és már nagyon várjuk, mikkor fognak most a csenkeiek meglátogatni minket.



Horváth Viki
Kiss Viki

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný